Buddha
Több év remeteség után rájött, hogy testének kínzásával inkább elhomályosítja az elméjét, ahelyett hogy közelebb jutna az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az aszkéta életmóddal. Végül a Bódhifa alatt meditálva buddhává, azaz „megvilágosodottá” vált. Életének további részében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és már életében is ezrek követték.
A tanításának alapja az, hogy felismerjük: semmilyen világi érték – sem a test, sem a pénz, sem a hírnév vagy a hatalom, nem óvnak meg minket az elmúlástól, a fájdalomtól, az elégedetlenségtől és a kiábrándulástól.
Buddha ráébredt arra, hogy belső erőforrásaink megfelelő felismerése és használata révén a tartós boldogság mégis elérhető és megvalósítható. Az igazi buddhista tanítás szerint élvezetek hiábavaló hajszolása helyett energiáinkat érdemes a tudatunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatására fordítanunk.
Buddha ábrázolások sokszor egy kövér, de legalábbis nem éppen karcsú, meghatározhatatlan korú, kopasz, nagyfülű, mosolygós embernek mutatják be a megvilágosodott vallásalapítót.
Ezek az alkotások azonban valójában nem Buddhát, hanem egy X. században élt kínai szerzetest, Pu-tajt ábrázolják, aki afféle buddhista Mikulásként azért lett híres, mert a legenda szerint egy nagy zsákból osztogatta a gyerekeknek az ajándékot.
A köré szőtt legendának köszönhetően nagyon népszerű népmesei figurává vált, a kora középkorban Ázsiában, sőt sokan hisznek abban, hogy ő nem egy „egyszerű” megvilágosodott szerzetes, hanem maga Buddha reinkarnációja.
A Buddha szobrocska, /Pu-taj alakja/ összefonódott a gazdagsággal, a szerencsével, a nagylelkűséggel, a bölcsességgel, a boldogsággal és az élettel való megelégedettséggel, illetve ezeknek egyfajta védőszentje lett. Ilyen minőségében került a szobra a buddhista szentélyek bejárataihoz és a turistáknak szánt ajándékboltokba.