Tacskó kutyafajta leírása
Közkedvelt kutya a tacskó, ma Magyarországon a 10 legnépszerűbb kutyafajták egyike.
A tacskó (dachshund) Németországból származik, ahol a középkorban feltehetőleg célirányosan tenyésztették ki a fajtát a rókakopóból. Már a fajta elnevezése is utal alkalmazási területére: a német „Dachshund“ (=borzkutya) a vadászok megbízható kísérője volt és borzok, valamint rókák önálló vadászatára vetették be. A rövid lábak ugyanis lehetővé teszik, hogy a borzok, illetve rókák odúiba bejussanak. Igazából ezen kutyák feladata abban áll, hogy kiűzzék a zsákmányállatokat „lakhelyükről” – az nem cél, hogy ők maguk harcba szálljanak az erdőlakókkal. Manapság a tacskók közkedvelt kísérőkutyák és nagyon ritkán használják vadászkutyaként.
A tacskó kutyafajta leírása a következő. A tacskók könnyen felismerhetők tipikus testfelépítésükről: kis lábaik izmos, hosszúra nyúlt testet „cipelnek”. A lelógó fülekkel övezett egyenes fej is a standard tacskóhoz tartozik. Továbbá a fajtára jellemző a testéhez képest hosszú hát, ami miatt viccesen „sausage dognak“ (=kolbászkutya) is nevezik. A rövid lábak ellenére általában nagyon fürgén és gyorsan mozognak. A dakszlik 3 különböző méretben fordulnak elő. A legnagyobb a normál tacskó, amelynek súlya akár a 9 kg-t is elérheti. Nem sokkal kisebb a törpe tacskó 30-35 cm-es mellkasméretével és 6-7 kg-jával. A legkisebb a nyúlász tacskó, aki kb. 30 cm-es mellkasmérettel rendelkezik és max. 3 kg-ot nyom…
A fajta híres kedvelői közé tartozott például Bonaparte Napóleon, aki szívesen festette le magát tacskóival, sőt az egyik négylábúját is „Napóleonnak” nevezte el. Legutolsó dakszlijait a világhírű uralkodó szarkofágja mellett helyezték végső nyughelyükre. A vadászkutyaként alkalmazott tacskók sokáig a nemesek kiváltáságának számítottak, így egyes urak hagyták, hogy négylábú kedvencük a „mancsuk” köré csavarja őket. II. Vilmos német császár kedvenc dakszlijának emlék helyet is állítatott a következő felirattal: „Andenken an meinen treuen Dachshund Erdmann (1890-1901) Wilhelm II“ (=Hűséges tacskóm, Erdmann (1890-1901) emlékére. II. Vilmos). II. Erzsébet brit királynő, akinek a corgik iránti szenvedélye közismert, a dakszlik sármjának sem tud ellenállni: sőt úgynevezett „dorgikat“ is tenyészt tacskók (Dachshund) és corgik keresztezéséből. Továbbá a művészek is nagyra becsülték az okos borzebeket és hagyták, hogy ezek a négylábú múzsák inspirálják őket: a festő Pablo Picasso és Lump nevű tacskója elválaszthatatlanok voltak, amit a harmonikus duóról készült számos fénykép is egyértelműen bizonyít. Andy Warhol művész sok művében megörökítette Archie és Amos nevű kedvenceit. Az 1972-es müncheni olimpiai játékok során ezt az egész világ tudtára is adták a németek: a nagy sportesemény kabalája a Waldi nevezetű színes tacskó (dachshund) volt, aki „tipikus németként“ képviselte a vendéglátókat. A legelkötelezettebb kutyagazdik / tulajdonosok magukon viselik kedvencük portréját, akár egy póló formájában, de az elszántabbak tetoválást is készíttetnek / varratnak magukra.
A tacskó gyorsan meghódította a kutyabarátok szívét egész Európában. Legfőképpen Németországban sétáltak az emberek a rövidlábú kutyusokkal a városban és az erdőben – elsöprő gyorsasággal vált közkedveltté családi kutyaként..
Kis kutya, nagy öntudat: eredeti alkalmazása és önálló munkája miatt a vadászat során elég nagy öntudattal rendelkezik. Ez magában rejtheti a konfliktus lehetőségét – gyakran nagyobb kutyákkal szemben is –, mert egyes tacskók megtagadják velük szemben a kívánt tiszteletet. Mivel a dakszlik olyan kutyák, akik önállóan dolgoznak, ezért ők szeretik meghatározni, hogy alakuljanak a dolgok. Kisebbségben vannak azok az egyedek, akik „will to please“ karakterek, tehát örömtől sugározva várják a gazdijuktól kapott új feladatot, hogy boldoggá tehessék őket. Ez azt jelenti a tacskóbarátok számára, hogy már a tacskó kölyök korában el kell kezdeni a szeretetteljes, de következetes nevelést! Ez erősíti a kutya és ember közötti köteléket is, amelyet óvatosan kell felépíteni e fajta képviselőivel szemben. Még ha hajlamosak is kevés tiszteletet tanúsítani négy- és kétlábú társaik iránt, általában mégis kiegyensúlyozott kísérőknek számítanak, akik nem mondhatók se nem félénknek, se ne agresszívnek.
A tacskók meglehetősen makacs teremtmények, ezért nevelésük sok türelmet, empátiát és következetességet igényel. Jellemükben nagy szerepet játszik az, hogy az eredetileg önálló kotorékebként alkalmazott kutyáknak bátornak és öntudatosnak kellett lenniük ahhoz, hogy egyedül döntéseket tudjanak hozni. Világos szabályokat állítson fel és az a legfontosabb, hogy mindig maradjon konzekvens! A tacskók különösen gyorsan megtanulják, mit várnak el tőlük és tartják is magukat ahhoz. Ha nevelése során olykor-olykor enged a tacskó ellenálhatatlan nézésének, ezt négylábú lakótársa szemérmetlenül ki is fogja használni. Általában elég erős vadászösztönnel rendelkeznek – ajánlott, hogy a nevelés egyik célja az legyen, hogy ezt irányítása alatt tudja tartani.
Már kölyökkorukban hozzá kell szoktatni a más kutyákkal és gyerekekkel való érintkezéshez is, hogy később ez ne okozzon gondot. Más háziállatokhoz is hozzászoktathatók, azonban a szabadban futkározó kisállatok általában zsákmányok maradnak a szenvedélyes vadászkutya szemében. Vadban gazdag területen csak a rendkívül jól nevelt dakszlik engedhetők szabadon.
Mérete ellenére a dakszli soha nem lesz tipikus öleb, még akkor sem, ha élvezi a simogatást. Ezt a többi családtagnak is figyelembe kell vennie. Vissza a termékoldalra…
Forrás: Zooplus Magazin
